Mennyit keresnek otthon borzongással

A bitcoin forgalom hadifoglyokból regrutálódott internacionalisták küzdenek a Vörös Hadsereg soraiban; azok a forradalmárok, akik alig egy év múlva, hazatérésük után a tizenkilences Tanácsköztársaság első katonái lettek.

Mennyi torzítás, mennyi szépítés, mennyi hangzatos jelszó, mennyi üres pátosz lesz benne? Csoda-e, ha a beharangozó mennyit keresnek otthon borzongással után bizalmatlanul ültem be a vetítőterembe?

Mióta eljöttem hazulról, talán ha tíz magyar filmet láttam összesen.

Eleinte lázasan lestem őket. Pár évvel ezelőtt, az első párizsi Magyar Filmhétnek mind az öt vagy hat bemutatóját megnéztem. Tavaly, a második Filmhét féltucatnyi előadása közül már mennyit keresnek otthon borzongással egyre mentem el. Az ok egyszerűbb. Feketelista bináris opciók tetszettek a filmek.

Mihelyt elmúlt az első pillanatok andalító varázsa — az, hogy a mozivászonról nem franciául vagy angolul, hanem az anyanyelvemen szóltak felém —, előbb furcsálkodni, aztán unatkozni, végül bosszankodni kezdtem. Furcsálkodtam azon, hogyan beszélnek magyarul. Amíg az ember otthon él, ezt nem veszi észre, valószínűleg azért nem, mert mihelyt beül a moziba, a füle tüstént rááll arra, hogy itt mozinyelven vagy inkább: színháznyelven fognak szólni hozzá.

De a nyugati filmek rászoktatnak az emberi-hétköznapi beszédre, s ez a hamis deklamáló nyelvet fülsértővé teszi. Unatkoztam azért, mert a filmek, amiket láttam, úgy el voltak nyújtva, mint a rétestészta, egy helyben topogtak, vagy lassan, döcögve bukdácsoltak előre, legalább egy negyed- vagy egy fél órával hosszabbak voltak s filmben ez rengetegmint amennyit drámai töltésük, belső történetük megengedett volna. S bosszankodtam azon, hogy mindent, amit már régóta értettem, újra és újra a szájamba rágtak, a nézőt tehát továbbra sem felnőttnek, hanem hülyének vagy legalábbis kiskorúnak tekintették, az állandó, idegesítő és süket politizálásról nem is beszélve.

Borzongva gondoltam arra, mi lenne, ha saját, otthon írt filmjeimet kellene végignéznem.

Azok is ilyenek voltak? Nyilván, sőt, még ilyenebbek is.

Mindenesetre nem sok fejlődést láttam az elmúlt tíz évben, az egyetlen kivétel egy fiatal rendező munkája, a Sodrásban volt, amelyikre jótékonyan hatott az olasz—francia iskola, de például az otthon lelkesen, s Nyugaton is elég jól fogadott Húsz óránál alig vártam már, hogy kint lehessek a moziból. Ilyen, nem túlságosan biztató előzmények után hadd mondjam ki mindjárt, hogy az első magyar—szovjet koprodukciónál, a Csillagosok, katonáknál jobb, megrázóbb, igazabb, hitelesebb, könyörtelenebb és szebb filmet keveset láttam életemben.

Azok, akik készítették, mindenekelőtt a rendező, Jancsó Miklós, aztán két társa a forgatókönyvírásban: Hernádi Gyula és a nevéből ítélve grúz Georgij Mdivani, s az operatőr: Somló Tamás a mai modern filmművészet legjobbjai közé tartoznak — Jancsót, aki jóformán most kezdi a pályáját, a jövőt illetően minden különösebb erőfeszítés nélkül oda tudom képzelni abba a sorba, amelyet egy Bergman, egy Antonioni neve fémjelez.

Mielőtt a részletekbe mennék s indokolni próbálnám az elragadtatásomat, valamit még előre kell bocsátanom.

Hőemelkedés tünetei és kezelése - HáziPatika

Jancsó előző filmjéről, a Szegénylegényekről, amelyet egyébként sajnos nem láttam, az Irodalmi Újság igen mennyit keresnek otthon borzongással hangon számolt be. Arra következtetek ebből, hogy odahaza még mindig akadnak, akik a kintiek jó szavait megpróbálják az alkotó művészek ellen felhasználni. Mennyit keresnek otthon borzongással aztán eleve előrebocsátom, hogy Jancsót nem ismerem, sohasem láttam, talán soha nem is fogom a filmjei közül is csak egyet láttam, a korai Oldás és kötést, ami nemigen tetszett nekem — több volt benne az utánérzés, a keresettség, mint az eredetiségde ami ennél is fontosabb: fogalmam sincs arról, mint akart ő ezzel a mostani filmjével mondani, jelképezni, megmutatni.

• Bináris opciók norvégiában
• LEV TOLSZTOJ: KOZÁKOK - KREUTZER SZONÁTA
• Олвин стремительно обернулся.
• Megbízható mutató a bináris opciókhoz
• Чем бы ни была вызвана.

Én csak azt tudom, következésképpen csak arról írok, hogy én mit láttam benne, mit hallottam ki belőle — lehetséges, hogy egyáltalán nem azt, amit ő akart. Tehát ha ő azt fogja nyilatkozni otthon, hogy én félreértettem a filmjét, akkor én már eleve koncedálom, hogy nem fogok ebben semmi kivetni- vagy csodálkoznivalót találni.

Illenék most, legalább röviden, elmondani a Csillagosok, katonák történetét, annál is inkább, mivel a filmet még nem játsszák nyugati filmszínházakban, és az Irodalmi Újság olvasói csak ezekről a hasábokról ismerkedhetnek meg vele.

Csakhogy ennek a filmnek, amelyik az első perctől az utolsóig csupa történés, olyannyira, hogy az ember a lélegzetét visszafojtva figyeli, nincs vagy alig van szokványos értelemben vett meséje.

Kátya a ház régi barátja volt, nevelőnőnk, ő nevelt fel bennünket; amióta az eszemet tudom, ismertem és szerettem őt.

Fehérek és vörösök mészárolják egymást, valamikor ban, valahol a Volga mentén, olyan területen, ahol a fehérek vannak fölényben, valami szűnni nem akaró, mindig újra kezdődő kavargásban, valami logikátlanul logikus vagy logikusan logikátlan összevisszaságban, sem Istent, sem embert nem ismerő fanatizmussal, a középkori haláltáncokra emlékeztető végzetszerűségben.

Nincs a filmnek központi hőse sem. Mindjárt az elején megismerkedünk egy magyar paraszttal, a vörösök közt verekedő internacionalistával. Különb, mint a parancsnoka, a megszállott komisszár — nem akar részese lenni az öldöklésnek.

Már azt hisszük, ő lesz a hős, megérdemelné, ember az embertelenségben. Aztán jönnek a fehérek és lepuffantják, mint egy kutyát. Megismerkedünk egy fehér tiszttel. Furcsa, kiismerhetetlen, ugyanolyan megszállott, mint a vörös komisszár volt.

Borzongásra vágysz? Nézd meg Anthony Hopkinst ördögűzőként! - Terasz | Femina

Jönnek a vörösök és leterítik, mint egy kutyát. Az ég tudja, hány filmet láttam az orosz forradalomról, otthon is, itt is különösen most, az évforduló alkalmából, a Francia TelevízióbanEizenstein, Pudovkin s kisebb csillagok egész sora jobbrosszabb eposzokban igyekezett felidézni a sorsdöntő napokat. De ezek a filmek egytől egyig tézismunkák voltak, részletigazságokkal és nagy hazugságokkal, halálmegvető és nagylelkű leninistákkal, áruló mensevikekkel és esszerekkel, elállatiasodott cári tisztekkel.

Az első film, ami olyannak mutatta meg az eseményeket, amilyenek akkor és valójában lehettek, egy magyar rendező alkotása, olyan emberé, aki az ábrázolt események idején még meg sem született.

Lehetséges, sőt bizonyára igaz, amit a cikk elején idézett silány szövegű hirdetés állít, az ugyanis, hogy a film a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára készült. De aligha hinném, hogy a hivatalos és hivatásos ünneplőknek túl sok örömük telt benne — éppen azért, mert igaz. Mert olyannak ábrázol forradalmat és ellenforradalmat a kettőt együtt és elválaszthatatlanulamilyenek ténylegesen voltak: őrjöngőnek és eszeveszettnek.

A film legvégén ez az összhatást inkább gyengítő, mint erősítő nyomatékot is kap: fölösleges és hitel nélküli, ahogy a megmaradt vörösök az Internacionálét énekelve legépfegyvereztetik magukat a fehérekkel, még fölöslegesebb és Horthy Miklós vérmezői vitézavatásait idézi, ahogy a megmaradt egy szál magyar kardjával tiszteleg az elesetteknek.

De ez a rokonszenv történelmi távlatból is érthető, s nem szorul arra a mentségre sem, amit a mai hazai viszonyok tálcán kínálnak. S éppen ez a rokonszenv ad még nagyobb hitelt annak, hogy az események összességét abszurdnak, értelmetlennek ítéljük. Annál is inkább, mert mi tudjuk, amit az akkor harcoló, az életüket feláldozó vöröskatonák nem tudhattak: mi lett abból a forradalomból, amiért a vágóhídra mentek s vágóhídra küldték ellenfeleiket; mi tudjuk, amit ők még nem tudhattak: hogy a polgárháború ezernyi szörnyűsége csak halovány előjáték volt ahhoz, ami a győzelem napjai után, a sztálini terror idején bekövetkezett.

Aligha véletlen, hogy míg a fehéreknél van némi utalás arra, hogy ők a régi rend védelmezői, addig a kommunisták részéről — a legmegrögzöttebb szovjet és népi demokratikus hagyományokkal szakítva mennyit keresnek otthon borzongással egyetlen propagandaszólamot sem hallani az új rendről, az új világról, a pártról, Leninről, egyáltalán arról, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, miért is harcolnak.

Az nyilvánvaló: a fehérek legyőzéséért. De olyan kapacitású művésznek, mint Jancsó, tudatosan vagy a tudat alatt éreznie kellett, hogy ezen mennyit keresnek otthon borzongással minden programadás vagy frázis — a visszájára fordulna. Említettem az imént, hogy meggyőződésem szerint az orosz forradalomról de csak az oroszról? De túl a politikai, vagy inkább már filozófiai magon, a szovjet filmgyártás ötven év alatt nem produkált egyetlen olyan filmet sem, amelyik ennyire orosz lett volna.

Soha annyira nem élt, nem lélegzett, soha olyan végtelen nem volt ez a táj, mint a Csillagosok, katonák westernszerű lovasjeleneteiben. S az orosz ember! Csak két példa.

Hidegrázás tünetei és kezelése

Ahogy a foglyaikat felállítják vörösök, fehérek, egyre megyaztán átcsoportosítják, aztán újra átcsoportosítják — mindez mennyire érthetetlen, mennyire gyermeteg, mennyire ismerős. A másik: egy kozák tiszt meztelenre vetkőztet egy parasztasszonyt, aki nem volt hajlandó egy menekülő magyart elárulni, s odadobja őt két katonájának.

A kozák tiszt — fehér, de a magyar nézők a nőgyalázás láttán vajon mire gondoltak? Megérkezik a fehér parancsnok, a kozákot lefokozza, és kivégezteti.

Kreatív Online - Mennyit keres egy marketinges?

Ezt is ismerjük: a jó oroszt, aki nem tűrte a túlkapásokat, aki kenyeret osztogatott a gyerekeknek a pinceóvóhelyeken. De két perccel később ugyanez az emberi ember a legnagyobb hidegvérrel gyilkoltat le egy csomó vöröskatonát.

A végletesség jóban és rosszban, a kiszámíthatatlanság, az orosz léleknek ez a valószínűleg a többszázados tatár megszállással magyarázható nem egészen európaisága — vajon van-e egyetlen szovjet film, amelyik ezt így megmutatta volna? Az Új Írás novemberi számában közli egy rendezőszakos fiatalember, Maár Gyula feljegyzéseit. Maár két hónapig ott volt a Volga- parti Kosztromában, ahol a Csillagosok, katonákat forgatták, s a filmkészítés közbeni élményeit vetette papírra.

Alig figyel például a filmben elhangzó szövegekre. Már máskor is tanúja voltam, hogy a szöveget úgy improvizáltatja a színésszel, hogy azt kéri: »itt mondjatok valamit«.

Most is hallom, amint két orosz színészt így utasít: »Beszéljétek meg a jó orosz szöveget. A film beszél az mennyit keresnek otthon borzongással helyett, emberibben, mint az emberi beszéd. Már-már embertelen kegyetlenségében mennyit keresnek otthon borzongással leghumánusabb és leghumanistább módon. Objektivitásában — elrettentően.

Hőemelkedés tünetei és kezelése

Ötven évvel ezelőtti dolgok kelnek életre. Ötven év óta ezekről a dolgokról szavakban már mindent elmondtak, s mindennek az ellenkezőjét is.

Újat csak így, majdnem némán lehetett mondani. Már-már csoda azonban, hogy ezt így el lehetett mondani, hogy ezt a filmet a Szovjetunióban és Magyarországon le lehetett forgatni, hogy Budapesten, s ha nem tévedek, Moszkvában is be lehetett mutatni. Utóhang Nem sokkal azután hogy a filmet megnéztem, a kezembe került a Népszabadság karácsonyi száma, benne Darvas József Különvélemény című cikkével. Nála nagyobb vívódót nem láttam. A különös csak az volt, hogy mindig az éppen fölül lévőkhöz vívódta oda magát.

A sajtószabadság egyik legfőbb ismérve, hogy a különvéleményeknek is helyt ad.

• Opciók minimális betét 1
• Hidegrázás tünetei és kezelése - HáziPatika
• Темные тени покинули мозг.
• A nap végi stratégia bináris opciói
• Я не знаю точно, в чем именно дело, но трое Сенаторов уже здесь, и скоро ожидаются прочие.
• Vesemedence gyulladás - Budai Egészségközpont

Ami félő: mennyiben sugallták ezt a különvéleményt — felülről? Nemcsak azt mondom: szent joga ez, hanem azt is hozzáteszem: egyik-másik művészi ellenvetésével magam is egyetértek. Például a filmnek azt a jelenetét, amit ő az ápolónők táncának nevez a fehér tisztek dámáknak öltöztetnek be néhány ápolónőt, és egy nyírfaerdőben táncot járatnak velükmagam is erőszakoltnak érzem; s ha az első vetkőztető jelenetet kitűnőnek tartom is, már az utána következők rám is öncélúnak, fölöslegesnek hatottak.

Az igazi kifogásai azonban — politikaiak.

Vesemedence gyulladása

S valami egyetemes, apokaliptikus jelentésrendszere. Ez az élet! Ez a forradalom. Ejnye, ejnye, lehetséges volna, hogy olyan öreg irodalompolitikai róka, mint Darvas, komolyan gondolja, amit ír?