Az opció szó meghatározása, Opció alapismeretek
Szócikkeink kétfélék: önálló szócikkek és utaló szócikkek. Az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. Más szócikkre csak kivételesen, akkor hivatkozik, ha a tudnivaló — pl.
Opció szó jelentése
Az ÉrtSz. Az utaló szócikk érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt, hanem csak azt közli, hogy a az opció szó meghatározása felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni. Utalócikkbe az önálló címszóknak csupán azok az alak- és írásváltozatai, valamint azok a ragos alakjai kerültek, amelyek ábécérendben messze esnek a szótározott alaktól. Ilyen pl. Az önálló szócikkek címszavát a szócikk betűitől erősen eltérő, kereséskor jól szembe ötlő kövér betűvel kanálaz utaló szócikkekét ezektől is könnyen megkülönböztethető félkövér betűvel kalán szedettük.
Minden szócikk legalább két, de gyakran három fő részre oszlik: a bevezető részre vagy szócikkfejre, a voltaképpeni értelmező és szemléltető részre, valamint a kiegészítő részre vagy szócikkvégre. Az önálló szócikk majd mindig ebből a három fő részből, az utaló rendszerint csak kettőből, szócikkfejből és egyszavas értelmezésből, illetve utalásból áll. A szócikkfej A szócikkfej a címszóra mint szótári egységre vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza.
Ezek sorrendben a következők: a a címszó; b a homonímák, illetőleg az álhomonímák jelölése; az előbbieket a címszó után következő kis arab index-szám jelzi, pl. Az a stílusminősítés, amely csak az alakváltozatra vonatkozik, megelőzi az alakváltozatot, pl. Ez a jelölés arra az opció szó meghatározása, hogy az adtáz ik szó a maga egészében népies és régies, ikes változata pedig ritka.
Valamennyi adat közlésére viszonylag ritkán van szükség.
Az opció szó meghatározása, hogy adott esetben mit közlünk s mit nem, a címszó természete dönti el. Ellenben épp az összetett címszó után mellőzzük a kiejtés jelölését, ha az összetételnek mindkét tagja címszavunk, sőt még a ragos alakok felsorolását is, ha az ilyen címszónak legalább az utótagja címszó, s az ott közölt adat az összetételre is érvényes.
A címszónak a szócikkfejben közölt adatai rendszerint a szócikk egészére, azaz a következő fő részben elemzett valamennyi jelentésére és jelentésárnyalatára is vonatkoznak. Ezenfelül azonban lehetnek a címszónak olyan adatai is, amelyek csak bizonyos jelentéseire vagy jelentésárnyalataira érvényesek. Az ilyen adatokat általában nem a szócikkfejben, hanem a maguk helyén, a szóban forgó jelentés sorszáma, illetve a jelentésárnyalat betűjele után, az értelmezés előtt adjuk meg.
Ez a közlés csak az érintett jelentésre, illetve jelentésárnyalatra vonatkozik. A szócikk értelmező és szemléltető része A szócikk második internetes jövedelem mítosz valóság része a voltaképpeni értelmező és szemléltető rész. Utaló szócikkben az értelmezés mindössze egy szó. Ehhez szemléltető példa vagy idézet sohasem csatlakozik. A fő rész tagolásáról tehát csak az önálló szócikkeket illetően beszélhetünk. Az önálló szócikk második fő része annyi kisebb részre oszlik, ahány jelentése és jelentésárnyalata van a az opció szó meghatározása.
Minden egyes jelentés külön tárgyalási egység, ezért mindegyiknek megvan a maga félkövér arab sorszáma. Mi a pénzügyi függetlenség könnyebb áttekinthetőség kedvéért minden jelentést az opció szó meghatározása sorban kezdünk.
A jelentésárnyalat a jelentéshez képest alacsonyabb rendű tárgyalási egység, ezért nem sorszámmal, hanem félkövér kisbetűvel jelöljük. A jelentésárnyalat nem kezdődik új sorban, csak betűjelét tesszük két, eléje szedett függőleges vonalkával szembeszökőbbé: a. Ha a címszónak csak egy jelentése van, a bekezdés éléről elhagyjuk a sorszámot; az árnyalat előtt azonban akkor is ott áll a kezdetét jelző a.
Minden félkövér arab számmal vagy két függőleges vonalkával és félkövér betűvel jelzett tárgyalási egység további két részre oszlik: a szóban forgó jelentés, illetve árnyalat magyarázatára, azaz a tulajdonképpeni értelmezésre, s a címszónak ebben a jelentésben, illetve jelentésárnyalatban való használatát szemléltető példákra és irodalmi idézetekre.
A magyarázat szedése álló betű, a példáké, példamondatoké és idézeteké dőlt betű. A példákban és a példamondatokban a címszót helymegtakarítás céljából egy kis hullámvonallal tildével: ~ helyettesítjük.
В его сознании как-то ужасно переплетено все, что когда-либо происходило.
Ez a jel csak a címszónak a szócikkfejben közölt alakját, ikes igéknél az -ik nélküli alakot pótolhatja. Az idézetekben sohasem használunk tildét. A címszónak a tárgyalt jelentésben vagy jelentésárnyalatban más szavakkal való gyakori kapcsolatai között nemritkán olyan is akad, amely további magyarázatra szorul. Az ilyen kapcsolatot a példák közé a maga helyére iktatjuk, utána azonban kettőspontot teszünk, s mielőtt a kapcsolatok sorát folytatnók, megadjuk a szükséges magyarázatot.
A kemény dió kapcsolat nemcsak a diófának zöld burkától megfosztott, érett termését jelentheti, hanem átvitt értelemben is használatos.
A szóban az opció szó meghatározása jelentésárnyalatot szemléltető példasor a dió szócikkében ezért így alakul: átv Kemény v.
Keményebb ~t is feltörtek már. Ugyanezt a kapcsolatot természetesen a kemény és a nehéz címszó megfelelő jelentésénél is nyilvántartjuk, de itt a magyarázatot már nem ismételjük meg, hanem külön jellel — a dió szóra mutató kis nyíllal — jelöljük, hogy a magyarázat annak szócikkében található például a kemény szócikkében így: ~ dió Ź.
Néha az ilyen, nem magától értetődő kapcsolatnak nemcsak egy, hanem több jelentése is van, s így a kapcsolat magyarázatát is tagolnunk kell. Az ilyen jelentéseket is az ábécé betűivel jelöljük, de a betűjeleket nem félkövér, hanem világos álló betűvel szedetjük, előlük a két függőleges vonalkát elhagyjuk, utánuk pedig pont helyett fél zárójelet teszünk: abc stb.
Az egyes jelentéseket pontosvessző különíti el egymástól. Így pl. Ha egy szónak igen sok a jelentése, akkor a könnyebb áttekintés kedvéért a rokon jelentésekből magasabb rendű tárgyalási egységeket, jelentéscsoportokat alakítunk.
A jelentéscsoportokat dőlt római számmal jelöljük. A dőlt római szám után közvetlenül rendszerint összefoglaló értelmezés következik. Az összefoglaló értelmezést sem példával, sem idézettel nem szemléltetjük. Ez után a bevezetés az opció szó meghatározása következik az egyes jelentések és jelentésárnyalatok részletes értelmezése és szemléltetése a már ismertetett módon.
A jelentések arab sorszámozása minden csoportban újra kezdődik. A több szófaji értékben használatos címszó értelmezése és szemléltetése annyi nagyobb tárgyalási egységre oszlik, ahányféle szófajhoz tartozik a címszó. Ezeket az egységeket — megkülönböztetésül a jelentéscsoportoktól — félkövér római sorszám különíti el. Az értelmező és szemléltető fő résznek némileg eltérő tagolásával találkozik az olvasó a formaszavak és indulatszavak szócikkeiben.
Jelentést meghatározó jegyek hiányában az ilyen szavak csak szerepük elemzésével értelmezhetők. Ezekben a szócikkekben néha a félkövér és a dőlt római számokon kívül félkövér nagybetűket is használunk, a jelentésnek, illetve a jelentésárnyalatnak megfelelő tárgyalási egységeken belül pedig bizonyos esetekben —11, —12, —21, —22, —23 stb.
A nagybetűvel jelölt magasabb rendű egységek és a félkövér arab számmal megkülönböztetett jelentések, körülírások mind új sorban kezdődnek, a jelentésárnyalatnak megfelelő egységek és az —11, illetve az —a1 jelzésű magyarázatok részletezését azonban folytatólagosan szedettük.
Az át határozószó, igekötő és névutó szócikkének egyik részlete például ilyen: III. A szóban forgó idő egész tartama alatt. Éveken ~; egész télen ~; egész életén ~. A szóban forgó eseményen, jelenségen, folyamaton túljutva. Sok szenvedésen ~ elérte lelki nyugalmát.
A szócikk vége A szócikk harmadik fő részében, a szócikk végén azok a tudnivalók találhatók, amelyeket valamely okból sem a szócikkfejben, sem pedig az értelmező és szemléltető részben nem lehetett közölni.
Ezek sorrendben a következők a Azok a szóláshasonlatok, amelyekben a címszó a tárgyalt jelentéseknek vagy egyikével sem azonosítható, vagy közülük többel is azonosítható jelentésben fordul elő, s így vagy egyiknek kapcsán sem lehetne tárgyalni, vagy többször is meg kellene említeni. Ilyenek pl.
A szóláshasonlatokat és a szólásokat, akárcsak a több szóból álló kapcsolatokat, minden lényeges szavuk szócikkének kiegészítő részében nyilvántartjuk, de magyarázatukat csak egyszer, a szerkesztési szabályaink szerint vezérszónak minősített címszó alatt közöljük. Az ad ige szócikkének kiegészítő része így utal azokra a szólásokra, amelyeknek egyik lényeges szava az ad szó: Sz: ld.
Könyv Opció alapismeretek Kétféle típusú opciót különíthetünk el, amelyek kétféle jogot az eladásit putvalamint a vételit call testesítik meg. A vételi opció azzal a joggal ruházza fel az opció tulajdonosát, hogy az egy meghatározott időpontban vagy egy meghatározott időpontigelőre leegyeztetett áron megveszi egy eszközt. Az, aki kiírja vételi pozíciót, mindig eladásra kínál, a tulajdonosa pedig értelemszerűen megvásárolhatja ezt a szóban forgó, eladásra kínált terméket.
Az előbbiek ritkábbak, magyarázatra rendszerint nem szorulnak, ezért címszavaink közt sem szerepelnek. Az utóbbiak gyakoriak, részletes jelentéselemzést igényelnek, ezért a maguk ábécérendi helyén szótárunk önálló szócikkben közli őket.
A felsorolást Ik: jelzés és kettőspont vezeti be, magát a címszót — akkor is, ha ikes ige — tilde pótolja. Az ás ige szócikkének végén a következő igekötős igék találhatók: Ik: alá~; be~; el~; fel~; ki~; körül~; le~; meg~; végig~. A felsorolást Ö: jelzés és kettőspont vezeti be.
Utána világos arab álló 1. Az első csoportban olyan összetételeket közlünk, amelyeknek jelentése jórészt magától értődik; ezért nem címszavaink. Az utóbbiak rendszerint magyarázatra szorulnak, ezért a maguk ábécérendi helyén szótárunkban egytől egyig önálló szócikkek lettek; pl.
Ha a címszó a közölt összetételekben csak mint előtag vagy csak mint utótag kerül elő, a megkülönböztető arab számjelzés elmarad.
A szabad választás joga; jog arra, hogy egy személy két vagy több lehetőség közül a neki legmegfelelőbbet válassza minden korlátozó körülmény nélkül. Az ügyfél ragaszkodik az opcióhoz. Az ügyes üzletkötő a maga javára használja ki az opciót. Kereskedelem: Kiegészítő szolgáltatás vagy termék, amelyet egy fő árucikkhez vagy szolgáltatáshoz még választani lehet.
Ennek megfelelően az akácfa összetételeit így közöljük Ö: ~erdő; ~virág; a derék főnévét pedig így: Ö: szekér~. Minthogy a címszónak részletes jelentéselemzést igénylő származékai önálló szócikkbe kerültek, és a maguk ábécérendi helyén, a címszó szócikkének tőszomszédságában könnyen megtalálhatók, itt csak azokat a magyarázatra alig szoruló származékokat soroljuk fel, amelyeket helyszűke miatt nem tehettünk meg címszónak.
Rendszerint nem közöljük az az opció szó meghatározása -andó, -endő, -hat, -het, - t atik, - t etik képzős származékait. A szócikkvégi származékokat szoros betűrendben soroljuk fel, minden külön megjegyzés és utalás nélkül. A szófajt csak azokban a ritka esetekben jelöljük, ha a származék több szófajhoz tartozik, és azonos alakú szópárja szótárunknak címszava. A XIX. A magyar szavak, szókapcsolatok és szójelentések sokaságából az ÉrtSz.
E mellett az általános elv mellett azonban egyéb meggondolások is érvényesültek annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy nyelvünknek ez vagy amaz a szava helyet kaphat-e az ÉrtSz.
A szótári címszókészlet terjedelmének, határainak megállapításában mérlegelnünk kellett az egyes szavak helyét a magyar szókészletben, s figyelembe kellett vennünk különféle alaki, szófaji és jelentéstani szempontokat is.
A homonimák és az álhomonimák Azonos alakú homoním szavaink közül valódi homonímának tekintjük és arab index-számmal megkülönböztetve külön szócikkbe foglaljuk az olyan szavakat, 1. Álhomonímának tekintjük és zárójelbe tett arab index-számmal megkülönböztetve külön szócikkbe foglaljuk az olyan egyező alakú szavakat, amelyek kétséget kizáróan vagy feltehetően azonos eredetűek, tehát nem igazi homonímák ugyan, de 1.
Az olyan azonos eredetű és alakú szavakat, amelyek főnévként és igeként egyaránt használatosak az úgyneveszett igenévszókatszintén álhomonímának tekintjük, mivel szócsaládjuk élesen elkülönül. A kiejtés jelölése A címszó kiejtését általában az opció szó meghatározása olyan esetben feltüntettük, amikor a szó helyes köznyelvi ejtése nem következik egyértelműen a szó írott alakjából, hanem többé-kevésbé eltér tőle. Néha ott is jelöltük a kiejtést, ahol teljesen megfelel a szó írásmódjának.
Ezzel fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy más ejtésmód nem helyes. A h végű szavaknak valamint származékaiknak és összetételeiknek a kiejtését mindig feltüntetjük, mert nem kivétel nélküli szabály az, hogy a szóvégi h-t nem ejtjük; ezért pl.
Az e betűvel jelölt hang ejtését általában minden egyszerű címszó mellett közöljük. A szótár a szóalakok helyes kiejtését lehetőleg csak a magyar ábécé betűivel jelöli.
Bizonyos esetekben olyan hangok ejtését is közöljük, amelyekre egyirányú lehetőség jel a magyar ábécében. Ezeket az ábécénk betűivel nem jelölhető hangokat a magyar nyelvészeti irodalomban általánossá vált mellékjeles betűkkel jelöljük.
Ilyenek a következők ë ajakkerekítés nélkül a rövid ö hang nyelvállásával képzett magánhangzó ; ę hosszú nyílt e; főleg indulatszókban és néhány idegen szóban ; â hosszú a; főleg indulatszókban ; ĺ röviden ejtett á; indulatszókban és zenei hangnevekben.
Ez utóbbi három hangjelet igen ritkán alkalmaztuk. Ha a címszónak csak egy vagy néhány hangját ejtjük az írott alaktól eltérően, akkor csupán a kérdéses egy vagy több hangot vagy a szorosan összetartozó hangcsoportot adjuk meg szögletes zárójelben.
Néhány indulatszónak a kiejtése a szó jelentése, szerepe az opció szó meghatározása változik. Ilyen esetekben — pl.
Opció alapismeretek
A szabályostól eltérő hangsúlyozásra vonatkozó tudnivalót kerek zárójelben a nyelvtani megjegyzésekhez hasonlóan megszövegezve közöljük. Megtaláljuk a szótárban a címszó után megadott ragok, jelek, illetve ragos, jeles alakok kiejtését és az esetleges alakváltozatok kiejtését is, ha ennek jelölése valamely szempontból szükségesnek látszik. A toldalékok után általában csak a kiírt toldalékok, illetve a kiírt toldalékos szórész ejtését közöljük, mégpedig két-három különböző szóalakét, illetve toldalékét közös zárójelben, ha csupán két-bárom e kiejtése van feltüntetve.
El vannak tévedve?! Ennyit keresnének havonta a magyar egyetemisták
A beszél [e] ige -t, -jen [ë] tehát azt jelenti, hogy a beszéljen felszólító alak utolsó e-jének ëző ejtése ë. Ez a jelölés: bővelked k az opció szó meghatározása tn ige -tem, -ett, jék -jen [e, ë, ë] — arra utal, hogy a bővelkedik ige első e-jének kiejtése nyílt e hang, a második e ejtése zárt ë hang, az ige múlt idejének 1.
opció szó jelentése
Ahol a szokott két-három toldalékos alaknál több szerepel, ott az e-k ejtésének jelölését kisebb csoportokba foglaltuk, hogy könnyen áttekinthető legyen. A szögletes zárójelen belül vesszővel elválasztott betűk mindig más-más szóalak kiírt toldalékainak ejtésére vonatkoznak, a kötőjellel kapcsolt betűk pedig ugyanannak a szóalaknak ill.
Az ly kiejtését nem jelöltük, mert ez a köznyelvben mindig j-nek hangzik. Ezenkívül mellőztük a kiejtés feltüntetését az alábbi esetekben 1. Ahol a kiejtés eltér ugyan az írásképtől, de ez az eltérés általános, kivétel nélküli hangtani szabályba foglalható. Ilyen általános szabály az, hogy zöngétlen mássalhangzó helyett zöngést ejtünk, ha közvetlenül utána zöngés mássalhangzó következik a j, 1, ly, m, n, ny, r, v kivételével.
Tehát az átbocsát szót így ejtjük: ádbocsát, de ezt szótárunkban nem tüntetjük fel.
